Őszi utcán fúj a szél

Kosztolányi Dezső:

 A rossz élet

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj
Azt mondja, nincsen semmi új.

Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi utakon.

Nincs semmi új, nincs semmi jó
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csendesen.

Nem jó ásítva kelni fel
S fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan
És átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
A virágfüstölős szobán.

Nem jó rohanni sebtiben,
Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csend, nem jó a szó.
A sírba tán még ott se jó.

De úgy szeretnék egymagam
A földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
Minthogyha fájna valami.

Elhagyni sárga bútorom,
Csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
Bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz
Bámulni, hogy lobog a gáz.

Halálba ringani vakon
A dagadt, őszi árakon.

Elveszni lassan hallgatag
A sírva-síró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny.
Így állani közönyösen.

Sűrű esőben állani,
Mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka

És ázni, mint egy árva fa...