JAJ
Jaj, szem !
Jaj, izmok !
Tarts ki, kar !
Feszülj meg, hát !
Láb, drága cipő,
erősen állj !
Egyetlen megingás csak,
és hallatlan hanggal,
látatlan arccal
Behasít
az ólálkodó halál.
Miért van, hogy boldognak lenni mindig lehet;
szűk és koszos nyomorban,
repedt padló, nyirkos falak között is ?
Gazdaggá lenni nehezebb .
Vajon mire gondol az ember, amikor halni készül ?