2017. augusztus 25., péntek

Álom a szívről



Álom a szívről


A szívről álmodok,
a véres húsdarabról.

Mely volt,
majd elenyész

Általa mozdul a kéz;



Bölcsőt rángat, 
fegyvert használ.

Vajon mosolyog-e 
Aki elindítja,


És Aki megállítja ?  












                             

2017. augusztus 20., vasárnap

Szembenézés

                                           EZ A NYÁR A HALÁLRÓL SZÓL.






Pedig volt mosoly-úszás a Balatonnál, 
ásító, hosszú, fagyizások, 
koncertek, zenés kacagások.




-és a zene................... sírni...... ........................menni... ....................................tovább.......... tovább  !!!













Csak ez nem változik.


Esplendor



ÉS A TENGER NÉZÉSE.














2017. augusztus 6., vasárnap

VILÁG



Nem a világ bonyolult.
Mi tettük azzá.
Látszattá vált a látszat is;
Minden van mindenekben,
Verődik  vissza valahonnan:




Üvegről, szemről, atomnyi sárról.



Nem, a szív soha nem  fontos !


Vagy a virág, amely az egyenlet végén kijön.












Vagy mégsem ??









2017. augusztus 5., szombat

Az én Debrecenem

Az én Debrecenem


Igaza van Móricznak: 
Debrecenbe megérkezni a legjobb;
Álmos, szép életet hazudó fala,

aranybikás vaskalapja alá,
hol mélység és mámor nem nagy,
de pont elég 
a meghaláshoz.


Aztán megindulni ebben a térben
az egyetlen nagy piac úton

S nem venni észre: 
lelkünk mindig egy dolgot figyel: 
a Nagytemplomot.


Elsikkad mellette minden,
El a csonka másik,
El az Arany Bika fara,
És bizony szürke a Püspöki Palota.
Ki sejtené, hogy létüket tűzvész megelőzte?


Miért gondolja bárki, hogy mindez Élet
egy riadt szemű kamasz szívében ?
Pedig szép, zengi búsan Csokonai,
Pedig templom, hol
 trónfosztást mondtak ki,
Pedig kollégium, hol tanult Kölcsey,
s kiáltott ál-életet ál-nemzetgyűlés.


Csak egy kis kört kell tenni
a zenélő főiskolánál a parkerdő körül,
és együtt érezni életet és halált
klinika, strand és stadion közt,
megízlelve az egyetem illatát,
beburkolózva a fák temetői csöndjébe


Itt futott elsőnek mindig a kamasz;
Sírhatott, nevethetett;
depresszió vagy hullámzó szerelem,
minden kőszív megremeg;
haláltól vagy gyönyörtől,
a jelen vérzik s végtelen.

Ha visszafelé jövök,
Már csak az elfelé érdekel;
Nem tart itt a Pálma cukrászda fagyija,
sem anyukám Déry Múzeuma,
hol első fáraómat,
Ecce Homo-mat láttam.


Már csak a huszonnégy emeletes látszik
Az is csak tizennyolctól felfelé.

Igaza van Móricznak: 
Debrecenbe megérkezni a legjobb.

Ám elutazni még jobb.
Messzire anyák, testvérek sírjától;
Hánykolódó kamasz múlt
megidézett halál-morzsáitól.

2016 ősze

ifj. Menyhárt A.