7:21 (8 perccel ezelőtt)
|  |
Vers - Áprily Lajos: Az aranymosó balladája
Laktam hangos zúzók alatt
aranykincses pataksoron
és mindig volt arany-porom.
Mindennap megcsodált a nap,
mert látta, dúsan érkezem,
szikrázik mind a két kezem.
S egy lányt küldött a szürkület
s szólt: Mennyi csillogó arany -
Hogy megszőkítné szép hajam!
És sírtak künt az őszi fák:
Aranyporozd be bánatunk,
úgy pompásabban halhatunk.
S futárt küldött a téli nap:
Arany-nábob, ma küldj sokat,
köd kússza már a csúcsokat.
Lány elhagyott, lomb elfagyott,
a nap nem küldött sugarat.
Kincsemből semmi sem maradt.
S tavasszal jött egy csöpp bogár:
Arany-király, egy porszemet,
megaranyozni testemet.
Aranyhalacska penderült
s kért: Vízeséses, vad helyen
elhullattam egy pikkelyem.
Sírokról jött egy sárga méh
és szólt a zümmögő zene:
A liliomnak kellene.
És hárman szóltak: Nem felelsz?
Mondd meg, hová lett annyi kincs?
És szánva mondtam: Annyi sincs.
És sírva mondtam: Semmi sincs.
aranykincses pataksoron
és mindig volt arany-porom.
Mindennap megcsodált a nap,
mert látta, dúsan érkezem,
szikrázik mind a két kezem.
S egy lányt küldött a szürkület
s szólt: Mennyi csillogó arany -
Hogy megszőkítné szép hajam!
És sírtak künt az őszi fák:
Aranyporozd be bánatunk,
úgy pompásabban halhatunk.
S futárt küldött a téli nap:
Arany-nábob, ma küldj sokat,
köd kússza már a csúcsokat.
Lány elhagyott, lomb elfagyott,
a nap nem küldött sugarat.
Kincsemből semmi sem maradt.
S tavasszal jött egy csöpp bogár:
Arany-király, egy porszemet,
megaranyozni testemet.
Aranyhalacska penderült
s kért: Vízeséses, vad helyen
elhullattam egy pikkelyem.
Sírokról jött egy sárga méh
és szólt a zümmögő zene:
A liliomnak kellene.
És hárman szóltak: Nem felelsz?
Mondd meg, hová lett annyi kincs?
És szánva mondtam: Annyi sincs.
És sírva mondtam: Semmi sincs.
