Semmi

A Semmi álma  / Dsida Jenő

Elszenderült a Semmi
És azt álmodta, hogy Valami lett,
S az a Valami - én vagyok!

És azt álmodta, hogy a messzeségben
Előttem egy szent Cél ragyog,
Egy ismeretlen Cél,
Amely felé megyek, megyek...

És jönnek szembe utasok
És kérdeznek: honnan jössz?
És felelek rá: nem tudom!
És kérdeznek: hová mégy?
És felelek rá: nem tudom!

Lopódzva jő az Alkony, -
Lilába olvadnak a zöld mezők
És szürkébe a kék hegyek,
És én fáradtan, csüggedt fővel
Megyek, megyek!... -
- - - - - - - - - - - - - - - - -
Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

1924. június 1-én

Egyre végtelenebb

József Attila:
Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

BIZONNYAL

BIZONNYAL


Csend jár szerteszét.
Homályban ül a vértelen szív.
Pedig szeret sírni;
Nézi: holt lelke nyugvása merre, 

 

 Élettelen keze oszlik mellette.

Bizonnyal álom a döbbenet:
Érthetetlen az észlelet;
Amiért látatlanul,
Holtában is feszíti pázsitos virágszomj.

Lyukak, rések, elesések

Bevallom, elfáradtam.
( Lyukak, rések, elesések)

 

(Tegnap a vonaton hoztam visszafelé Pestre vak barátomat. ... -hogy ott feltegyem a fizetős furgonra-, és felszálláskor szinte infarktust okozott, mert belépett abba a lyukba, amely a vonat -és az állomásjárda szegélye között van. Mikor ,naná, hogy húztam felfelé, a botja is eltörött.   Bravó!
 - - -  -
Utána Pesten a családdal ...... elmentünk a Mai Manó házba.   Ez nem más mint a magyar nemzeti fényképezés fellegvára. /  Közvetlen a Thália Színház mellett van a Nagymező utcában. /
Pechünk volt. Elnéztük. ÉPP egy lírai-finoman aberrált japán! fotóművész erotikus beütésű kiállítása volt.
Azért "szemlesütve megnéztük. :-)


Vezúv