Rilke Párduc / Szabó L
Szeme a rácsok futásába veszve
Úgy kimerült,
hogy már semmit sem lát.
Úgy érzi, mintha rács ezernyi volna,
S ezer rács mögött nem lenne Világ.
Puha lépte acéllá tömörül,
s a legparányibb körbe fogva jár.
Az erő tánca ez e pont körül,
melyben egy ájult,
nagy akarat áll.
Csak néha fut fel a pupilla néma függönye.
Ekkor egy kép beszökik,
Átvillan a feszült tagokon,
És a szívbe ér,
És ott megszűnik.
..........................................................................................................................................
