Csak vélem, hogy élek.
Néha tán gondolom is.
Álmomban azt álmodom.
A halált viszont biztosan tudom.

Panaszom a kősziklának:
Rejtőzködnöm kellene !
Ki elől? Mitől félsz?
Mindentől, mi kőkemény,
Dermesztő és szív-verte.
Kőarcomra néz a szikla és sírva mondja:
Akkor már senki sem vehet észre.