Földrengés után.
( AVAGY hol szakadt meg az álom?
A lámpa még mindig ég. )
2023. február 12., vasárnap
Mi az hogy élni? Mi az, hogy túlélni?
Földrengés után.
( AVAGY hol szakadt meg az álom?
A lámpa még mindig ég. )
2022. december 31., szombat
Mindig és most
Életem jelentős részében általában éjszakás voltam.
Talán, hogy a fényt jobban értékeljem.
Szilveszterkor rendszeresen.
Most is.
De most egy egész kastély csendje van rám bízva.
A szívhangoknak kevesebb a konkurenciájuk.
A Duna alant folyik
rendületlen.
💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦💦
Summa
SUMMA
/ húsz év után /
/ húsz év után /
Most, mikor már idős, ráncos nagymamaként
messze-messze,
tán épp az unokáddal játszol; .......
Homállyal és jogos közönnyel nézheted a
régmúlt poros kis halálait.
Jogosan érezheted: csak ez a jelen számít.
DE én még láthattam érett szemeid ragyogását,
nagy, vöröslő szíved által
izmaid, kezed, lábad,
hasad, hátad
bársonyos vonulását.
Hallhattam a hangod; mézédes volt,
és sokat mondani akaró,
mert a tavaszi madarak énekét is túlénekelte
örömében -vagy, hogy sírását elrejtse.
Tüdőzhettem a levegőt
mely bár égetten,
de a Te tüdődből e világba áradt.
Menésedben is csodálhattam
véred szerte futását, kis ércsatornákat.
Ismertem veséd, gyomrod,
Tudtam, merre él májad, epéd,
vagy a sár a vastagbeled közepén.
Aztán jött a halál.
Gyorsan jött, mint ahogy az lenni szokás.
Láthattam ajkadnak konyulását,
Szemednek, szívednek
haloványba futását.
Pupillád szűkülését, ereid, sejtjeid
tunya rozsdásodását.
Hallhattam és összerezzenhettem
Kapuid, ajtóid
vas falának záródó nagy, éles,
dübörgő hangjától; mely
a szívre nagyobbat hatott,
mint kinyíláskor,
mikor csak úgy zúdult a fény be.
Ennyi lett, elbágyadt, porrá lett a mosoly,
Nevetésből hörgés, elmosódott hang.
Senki, senki, soha, soha nem tudja már meg:
halott kövek, gaz és lomok alatt
valaha halk fuvola szólt;
Csermely zúgott;
És valahol az égben vadgalamb dalolt.
messze-messze,
tán épp az unokáddal játszol; .......
Homállyal és jogos közönnyel nézheted a
régmúlt poros kis halálait.
Jogosan érezheted: csak ez a jelen számít.
DE én még láthattam érett szemeid ragyogását,
nagy, vöröslő szíved által
izmaid, kezed, lábad,
hasad, hátad
bársonyos vonulását.
Hallhattam a hangod; mézédes volt,
és sokat mondani akaró,
mert a tavaszi madarak énekét is túlénekelte
örömében -vagy, hogy sírását elrejtse.
Tüdőzhettem a levegőt
mely bár égetten,
de a Te tüdődből e világba áradt.
Menésedben is csodálhattam
véred szerte futását, kis ércsatornákat.
Ismertem veséd, gyomrod,
Tudtam, merre él májad, epéd,
vagy a sár a vastagbeled közepén.
Aztán jött a halál.
Gyorsan jött, mint ahogy az lenni szokás.
Láthattam ajkadnak konyulását,
Szemednek, szívednek
haloványba futását.
Pupillád szűkülését, ereid, sejtjeid
tunya rozsdásodását.
Hallhattam és összerezzenhettem
Kapuid, ajtóid
vas falának záródó nagy, éles,
dübörgő hangjától; mely
a szívre nagyobbat hatott,
mint kinyíláskor,
mikor csak úgy zúdult a fény be.
Ennyi lett, elbágyadt, porrá lett a mosoly,
Nevetésből hörgés, elmosódott hang.
Senki, senki, soha, soha nem tudja már meg:
halott kövek, gaz és lomok alatt
valaha halk fuvola szólt;
Csermely zúgott;
És valahol az égben vadgalamb dalolt.
2016. 05. 03.
 | | ||
2022. október 29., szombat
Boldogság
Jó a hétvége, ha nyugalmas és szép.
Legyünk magunkkal is irgalmasok !
...............................
( Tegnap, három év óta először, ismét ütöttem többször a saját fejemet.
Aztán félig körbebicajoztam este a tavat, majd jött egy csodás esti isteni Ige.
ÍGY élek 33 éve boldogan.
...............................................
It's a good weekend if it's calm and nice.
Let's be kind to ourselves too!
..............................
(Yesterday, for the first time in three years, I hit my own head again several times.
Then I walked halfway around the lake in the evening, and then a wonderful evening divine Word came.
THIS is how I have been living happily for 33 years now.
2022. szeptember 16., péntek
Gyöngyök a jeges parton
Gyönyör kövek, álom szépek,
Erre ugyan mit kerestek?
Koszos parton mit reméltek?
Válasz rebben, halkan kúszik:
Tán egy madár,
Tán egy ember
valaha még erre jöhet;
Dalra kelhetnek tán,
vagy megvehetik belőlünk
AZ EGÉSZ VILÁGOT !!!
2022. szeptember 11., vasárnap
Rákiáltás
2022. szeptember 2-án, egy pénteki napon, megtörtént az, amit én magam talán sohasem gondoltam volna:
hangosan arcába kiáltottam egy jó 60 körüli hölgynek: " Milyen szép tetszik lenni !"
Előtte már a boltban észrevettem és úgy igyekeztem, hogy még kint a bicikliparkolóban közel kerüljek hozzá. Két keréken gurult már, amikor rákiáltottam.
Nem tudom, mit gondolt.
Valószínű, egy aberrált ember szájából származó pozitív villámcsapásként érzékelhette.
Az is lehet, hangomat elnyomta a környék autóinak, embereinek zaja.
Én sem értettem.
ÉS most is csak álomnak gondolom, ..... amelyből pontosan ugyanolyan sohasincs kettő.
Ugyanaz meg nem ismétlődhet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)