2016. május 29., vasárnap

le-zajlás


Folyik


Folyik a szív vér,
patak akar lenni.

Ömleni, zúdulni,
fákat növeszteni.

De akkor seb kell,
Sebhez pedig nyíl.
















Képtalálat a következőre: „killed by arrows”

2016. május 15., vasárnap

szív --amely nem akar meghalni





Olyan sokszor nézünk, bámulunk a messzeségbe; keressük a szépet, rajongunk lábért, gömbölyű mellért, festett szemek varázsos mosolyáért, ránctalan, puha, kisimult bőrért.
Mert elvakulunk, arcon nevetjük, ki mást néz.

 Nálam 40 évnek kellett eltelnie, hogy....mást lássak döntőnek: a szívet ! 




( És nem is hazudtam nagyot. ) 

2016. május 13., péntek

virág-ajtó


keresztbe-át-mindenhogy



Színes fák közt




Ősszel a legjobb

Ilyenkor
Ámulok a legtöbbet a gyönyörön,
ahogy élet-mosolyt füllent
a tér körülöttem;

Ahogy az idő saját múlása terhét
a szépséggel fedezi.

Jól esik ez a füllentés.

Szívesebben hal meg ilyenkor az ember.



Közben belenézek saját lelkembe,
vajon tényleg otthon vagyok?


TENGER




Belenézek a végtelenbe,
vagy a végtelen néz énreám?
Ha kérdezne, bármit válaszolhatnék.
Csónakon a hátán ide és oda bátran mehetnék.
Sokat, sokat megtehetnék, 
mit szeretnék.
DE vajon ha én sírnék, engedné-e hogy megöntözzem?
S ha megöntözném, nem borítaná-e el az egész világot ?

nagyított virág

Újra:


Ki tudná ?


Ki tudná mélyebben és árnyalatok nagyobb sokaságával kifejezni: mit gondol és érez irántad ??

Csak az Alkotó,
aki egy virágsziromban akár többet láthatott,  mint magában az univerzumban.




Titok



Miért ?


Miért van, hogy ennek az egy kicsi kis virágnak legalább úgy tudok örülni, mint egy nagy, hatalmas virágzó rétnek,  hegyláncnak, vagy magának a millió csillagvirágú egész univerzumnak ??