Olyan sokszor nézünk, bámulunk a messzeségbe; keressük a szépet, rajongunk lábért, gömbölyű mellért, festett szemek varázsos mosolyáért, ránctalan, puha, kisimult bőrért.
Mert elvakulunk, arcon nevetjük, ki mást néz.
Nálam 40 évnek kellett eltelnie, hogy....mást lássak döntőnek: a szívet !
( És nem is hazudtam nagyot. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése