Szeret/ő/

Szeret/ő/

                                                                             

Nincs ígéret; hiánypótlás van.
Élvezet van, dobogó szívű suttogó izgalom,
Megkapni azt, mit férjtől
asszony tán soha nem kaphat.

És ha nem kell, vagy bárki rájön:
Fölös lomként messze dobni,
Semmi súllyal, kacaj daccal
mindig szabad, mindig lehet.

Csak a szív nem változik.
Olyan, mint sok-sok ezer éve;
Tud beszélni, tud sugallni,
Ha beindul, mert simítva beindítják.                              

Lángra lobbant, tüzet gerjeszt,
Mert vesztére oly tükröt tart,
melybe ha férj belepillant
borzongással beleőszül.

Előtárul a kortalan titok,
melyet a férj bírni képtelen volt,
de melyre comb, szív
varázsütésre mégis kinyílhatott.

Erre csak megőrülni lehet,
erre csak megőszülni szabad
Indulatot üvölteni,
Szerető-szívet átszúrni.

( Maguk sem veszik észre:
 A kést férj és feleség
diadalittasan,
markánsan együtt tartja már. )

Ám hiába; az rég elvérzett már.
Hisz a hiányt, a kezdeti hiányt
Szerető kézzel, gondos élű késsel
Ugyan honnan máshonnan pótolták volna.

Mennyországot kiáltottak,
És ma is élnének.,
Ha egy pokolbéli temetőben el nem porladtak volna.