EGYMILLIÓ

Mit kezdjek ezzel a nagy valag pénzzel ?


( Garas -- Eperjes )

Szerettem volna

Dsida Jenő: Nagycsütörtök  / részlet /


Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, 
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, 
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

Szeret/ő/

Szeret/ő/

                                                                             

Nincs ígéret; hiánypótlás van.
Élvezet van, dobogó szívű suttogó izgalom,
Megkapni azt, mit férjtől
asszony tán soha nem kaphat.

És ha nem kell, vagy bárki rájön:
Fölös lomként messze dobni,
Semmi súllyal, kacaj daccal
mindig szabad, mindig lehet.

Csak a szív nem változik.
Olyan, mint sok-sok ezer éve;
Tud beszélni, tud sugallni,
Ha beindul, mert simítva beindítják.                              

Lángra lobbant, tüzet gerjeszt,
Mert vesztére oly tükröt tart,
melybe ha férj belepillant
borzongással beleőszül.

Előtárul a kortalan titok,
melyet a férj bírni képtelen volt,
de melyre comb, szív
varázsütésre mégis kinyílhatott.

Erre csak megőrülni lehet,
erre csak megőszülni szabad
Indulatot üvölteni,
Szerető-szívet átszúrni.

( Maguk sem veszik észre:
 A kést férj és feleség
diadalittasan,
markánsan együtt tartja már. )

Ám hiába; az rég elvérzett már.
Hisz a hiányt, a kezdeti hiányt
Szerető kézzel, gondos élű késsel
Ugyan honnan máshonnan pótolták volna.

Mennyországot kiáltottak,
És ma is élnének.,
Ha egy pokolbéli temetőben el nem porladtak volna.