( UTÓIRAT:
Szép volt minden, jó volt minden;
DE azért december 28-án este 22.11-kor mégis világgá mentem.
Felborult az alvás-ciklusom és mindenre értetlen-vadul reagáltam.
A szomszéd falu vasútállomását szemeltem ki menedékhelyül.
Kiverten, álomszerű lélekkel-lendülettel mentem át a sötéten kivilágított falu legvégére.
Mintha Isten készült volna, mert a fűtött terem ajtajára az volt kiírva: nyitva: 0-24.
Minden nyugalmas, üres csend volt.
Innen másnap hajnalban, a legeslegelső vonattal utaztam be Pestre dolgozni.
Este,
miután dezertőri hangulatban hazatértem, kb. egy óráig mindenki
kölcsönösen kerülte egymást, ám aztán leültünk, átbeszéltünk mindent,
és lelkileg közelebb kerültünk egymáshoz, mint annak előtte. )
Csak a szív vérzett még hetekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése