Ma Pesten

Ma Pesten, a Nemzeti Múzeumnál,
Bent a kertben, ...
Ahol valaha Nemecsek Ernőék üveggolyóztak,

MINTHA Téged láttalak volna!

Félhomály volt.
Talán siettél valahova.

Aztán magamat,
Aki mentem, mentem,
a szürke járdán,
Kisírt szemmel, üres arccal;

Álmodva halálomat.

És madárdalt keresve.

Árnyék a sötétben

NEM KELL SEMMI.

ÉN CSAK EGY BUTA, SÖTÉT, SZTYEPPEI PORTÁS VAGYOK.

SÖTÉTSÉG NÉZ KI A FEJEMBŐL ÉS BEFELÉ IS.

NEVESSETEK KI CSAK BÁTRAN, KÉKVÉRŰ, BEFUTOTT EMBEREK ! A Ti tükrötökben úgyis mindig ez maradok.


Talán majd egyszer megrendezik a balek, tehetetlen, abszurd pacákok bálját.
Ott majd jól kimulatom magam.

De előtte 100 évig bezárom szobám ajtaját !!!


TŐZEG, REKETTYE, BEREKEDT NÁDI POSZÁTA

Öröm

(Egy kollégám mostani írása alapján ) Babits Mihály: ÖRÖMRŐL DALOLTOK Örömről daloltok? - Ne vigan, ne hangosan! Óh szenvedni kell még! az öröm még messze van. Pányvád el nem éri. Boldog réten fut, suhan vagy hever zöld fűvön. Mennyi erdő, hány folyam közte és közötted! Az öröm még messze van. - Vad ijesztett, ág szúrt, tüske tépte szórt hajam: futottam feléje - vert a szívem nyugtalan. Eltévedtem szörnyű völgyek útfogóiban. Örömről daloltok? Az öröm még messze van. Óh szenvedni kell még! Küzdj tovább, lihegj, rohanj, tépd a sötét sűrűt, úgy érhetsz ki az arany fényre, zöld tisztásra, véresen, de boldogan! Örömről daloltok? Az öröm még messze van. Tudod a nevét már? Ki ne kiáltsd hangosan! Friss fehér tüzekkel boldog réten fut, suhan. Pányvád el nem éri: az a perc még messze van! S akkor is csak szolga... Akkor is csak új iram más valami cél felé... Akkor is még csak olyan mint szép paripád, mely vágtat, és majd lezuhan s tán kiadja lelkét, mire veled szomjasan igazi hazádba ér, mely ki tudja, merre van...

Maradék

Bárcsak azt képzelhetném:
Ha meghalok, ez marad utánam: