Bent a kertben, ...
Ahol valaha Nemecsek Ernőék üveggolyóztak,
MINTHA Téged láttalak volna!
Félhomály volt.
Talán siettél valahova.
Aztán magamat,
Aki mentem, mentem,
a szürke járdán,
Kisírt szemmel, üres arccal;
Álmodva halálomat.
És madárdalt keresve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése