Az idő is tébolyos, bolond áprilisi arcát mutatta.
Akárcsak a világ.
Combgörcsök miatt rettegek.
Isten Ígéje biztat, simogat, támogat csak rendületlenül.
"A lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1,15)
„[Az asszony] megállt [Jézus] mögött, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal"
Nagyon nem lehetek depressziós ha egy havas táj annyira megnyugtat.
....................
TEGNAP KÉTSZER IS VILÁGGÁ MENTEM.
ISTEN ÍGÉJE BIZTAT CSAK,
ÉS A HÓ ÉS A HAVAZÁS HANGJA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése