Veszt -ő- hely
Jaj, nem, nem kellett volna.....
Elmentem, el, messzi tájra.
Erdő szélre, víz közelbe
DE váratlan sokk hatás ért;
Vonzó gyönyör, szemek tüzelő, mély lángja.
megállt a lég, az összes kozmikus szél.
S éreztem: nem lesz több szívemnek ütése.
Egyszerre sírtam és kemény lettem:
Ha élni akarok: erre többé nem jövök már !
Hogy aztán mindig ide sóvárogjak.