2016. június 6., hétfő

Talányok / posztumusz

Talányok   /  posztumusz  vers


Tátott szájjal,
Könnyes szemmel állok: 
lám, a szeretet miért öl ?

Miért gyilkol meg vesét, epét, 
Hisz csak simogatná, 
hisz csak becézgetné?

Miért, hogy gyönyör, mosoly, 
suttogó, szerető szó
Szorongó létet, 
hideg koporsó-gödröt teremt?


Gyönyör-vér-nedv-nyirok
Akad, szakad,
Később szíverőt apaszt.


Miért kell kifolyjon szem,
megfagyjon ér
a szó után, hogy "szeret"?

És, miért kell hozzá ölni,
világot, mást, magamat;

Vért inni, könnyezni sorvadást,
Tombolni csontvelőt,
Gyulladni gyulladást?

Miért nem elég, ha csak szeretek,
szívnek-léleknek
gyöngy-meséket zengek,

Szemed fényét égben,
Arcod mását jáde kő
vitrinben kezelem?



Jaj, fáj, jaj, hát azért,
mert
hozzá pisztolyt is kapok.

Futok arra, futok erre.
Fiam, lányom hogy lőjem le ?

 - - -------------------------------------------------------- - - - - - - - - -- - --  - - -







( visszaalszom halálomba ) 






ALL rights reserved.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése