Tagore
Tagore--Vásár
Vásár volt a templom előtt. Esett kora reggel óta, s most már lassan esteledett.
A tömeg minden örömét túlragyogta annak a kislánynak sugárzó mosolya, aki pálmalevél sípot vett egy garasért.
Minden kacagás és zaj felett ennek a sípnak átható vidámsága lebegett.
Végtelen tömegben jöttek és taszigálták egymást az emberek. Az országút úszott a sárban, a folyó kiáradt a szüntelen esőtől, víz alá került a szántóföld.
A tömeg minden gondjánál-bajánál nagyobb volt egy kisfiúnak a bánata, mert nem volt szegénynek egy garasa, amin festett botot vehetett volna.
A gyerek sóvárgó szemmel bámulta a sátrat, s bánatától az egész vásári gyülekezet egyszerre olyan siralmasnak tetszett.
Vásár volt a templom előtt. Esett kora reggel óta, s most már lassan esteledett.
A tömeg minden örömét túlragyogta annak a kislánynak sugárzó mosolya, aki pálmalevél sípot vett egy garasért.
Minden kacagás és zaj felett ennek a sípnak átható vidámsága lebegett.
Végtelen tömegben jöttek és taszigálták egymást az emberek. Az országút úszott a sárban, a folyó kiáradt a szüntelen esőtől, víz alá került a szántóföld.
A tömeg minden gondjánál-bajánál nagyobb volt egy kisfiúnak a bánata, mert nem volt szegénynek egy garasa, amin festett botot vehetett volna.
A gyerek sóvárgó szemmel bámulta a sátrat, s bánatától az egész vásári gyülekezet egyszerre olyan siralmasnak tetszett.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése