vér-virág

Vér lett a virágból.

Virág lett a vérből.

A szívben ugyanazt jelenti.

A fog

 - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - -
Karácsony kettő

Én is róvom utaim
Mindig más a fájás helyszín.
Belehalni, megdögleni
Biz Fehérvár is megteszi.

Nincs ügyelet, nincs enyhület!

Megcsúnyul utána minden;
kristályváza, pipacsmező,
gyönyörcombok,
kemény mellek.
Csók István-kép,
Fú de nem kell !

Kéne higgyem:
ajándék volt a fájás.
gyémánt csiszoló
mozdulat.

De már késő.

Csak egy kismadár dalol halk szelíden.

Alfonzó két tűz között

Még két tüzem van. 

Kaspar Hauser

Kaspar Hauser

Kaspar Hauser, akit tizenhat éven keresztül egy pincében tartottak bezárva, egy nap hirtelen szabaddá vált.
Hamarosan a kisváros főterén lehetett látni meredten, teljes mozdulatlanságban.
Az emberek mindent megtettek, igyekeztek segíteni neki.
Egy nap nagy tudású emberek, filozófusok, természettudósok érkeztek hozzá, hogy fejlesszék, élesítsék Kaspar elméjét.
"Na Kaspar, próbálj meg válaszolni a következő kérdésre!
Az úton találkozol két emberrel. Az egyik az igazak falujából jött, a másik pedig a hamisakéból. Hogyan tudod egyetlen kérdéssel kideríteni, ki pontosan honnan jött?"
Bizonyosra vették, hogy Kaspar teljesen le fog blokkolni..
Ő azonban nyomban rávágta: "Te egy kis zöld levelibéka vagy?"
A tudósok azonban másképp látták.
Nyomban dühösen ráförmedtek Kasparra, miszerint ezt a kérdést csakis tudományosan induktív, bonyolult algoritmusok alkalmazásával lehet csak megoldani, tehát Kaspar válasza semmiképp nem lehet helyes.

/ J. Wassermann után szabadon /

NEHÉZ IMA 1956

Van Gogh - álom

ÁLOM 




Van Gogh 
 ( álmodta: A. Kurosawa )

• 
  
• 
  

• VALÓSÁG -- ÁLOM
  
  ÁLOM --  VALÓSÁG
• 
  

Hurrikán után

Ha nem élet, akkor halál.

Zúgva jön majd,
Kitör fákat,
Bezúz Falat,
agyat,
minden falat torkán ragad.

Ha ez sem elég,
szomjan halunk.
Kolerától
elrothadunk.

( Haiti 2016 októbere )
M. A.

tenger áraszt

Olvad a hó

Olvad a hó

Olvad a hó,
tavasz akar leni

Elmúlni, megszűnni, 
halott akar lenni

Meghóttan, víz arccal 
Élet akar lenni,

Tölgynek és kőrisnek,
galagonya ágnak,

Rossz mezei gaznak,
s a búzakalásznak.   


                                     

A tetszhalott saláta

( a kis huncut )

merészség - veszély

Öröm -- eső

 

Esni, esni, esni, örömtől esni,

Sárgás égből bele az álom lila tengerébe.

hullámzik

Jön, jön, jön;
Jön, és mindig csak jön.
Három év vagy millió,
Itt egyre megy.

Földet ellepő
Milliárd tonnás víztömeg,
megtébolyul,
ki ezen csak elmereng.

Zúdul fergeteg,
Nézhetek reszketeg,
Szembe nem szállhatok,
Választ nem várhatok.

Dönteni
az én húsz dekás szívemmel kell !











https://giphy.com/gifs/sea-ocean-london-23UebyKqNrTQk/fullscreen

végtelen

Végtelen a képzelet.
Óceánok, tengerek.

Lehet, én mindent csak képzelek,
A végest is, a végtelent.

Csak a bánat hasít máma
Őhozzá nem kell képzelet;

Itt állok, menni nem megy,
Szívem immár vértelen.

Vajon

VAJON





Vajon mi történik két "szív-kilengés között ? 

Tán ekkor eszünk, iszunk, és mozdul a kéz,
Tán nyílik száj, hogy egymást becézzük.    :)

Egymást ütjük, 
vagy tán hajba lágyan beletúrunk?

Tán fél szavainkkal
Egymás szívét halkan megsimítjuk.

 

Őszi utcán fúj a szél

Kosztolányi Dezső:

 A rossz élet

Az őszi utcán fúj a szél.
A fa az éjszakába fél.

Csak fúj a szél, fúj, egyre fúj
Azt mondja, nincsen semmi új.

Nincs semmi új, csak unalom.
Hányódás régi utakon.

Nincs semmi új, nincs semmi jó
És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.
Nem jó aludni csendesen.

Nem jó ásítva kelni fel
S fülledt undorral telni el.

Nem jó feküdni gondtalan
És átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován
A virágfüstölős szobán.

Nem jó rohanni sebtiben,
Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nem jó a csend, nem jó a szó.
A sírba tán még ott se jó.

De úgy szeretnék egymagam
A földre esni hangtalan.

Csak esni, bukni, hullani,
Minthogyha fájna valami.

Elhagyni sárga bútorom,
Csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül
Bolyongani, kivert ebül.

Ott, ahol senkise tanyáz
Bámulni, hogy lobog a gáz.

Halálba ringani vakon
A dagadt, őszi árakon.

Elveszni lassan hallgatag
A sírva-síró ég alatt.

A vállamon egy rongy köpeny.
Így állani közönyösen.

Sűrű esőben állani,
Mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka

És ázni, mint egy árva fa...

A kisfiú, akit elér a vihar

József Attila

MINT A MEZŐN...

Mint a mezőn a kisfiut, ha
eléri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival,
a tömött, dühödt ég dörög,
a tarlón szalmaszál pörög,
ő, mint az állat, nyöszörög,
zokogna, de a félelem
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reálehel a hideg ég
s csak akkor, amikor sovány
testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám
s fekete eső dől szakadva,
az mintha belőle fakadna,
mint mérhetetlen nagy sirás,
amely fölgyül a földeken,
fénylőn csorog a zöldeken,
árkot betölt és gödröt ás,
hömpölyög a réten, az éren,
hömpölyög fönn a levegőben
s a gyermek megindul a téren,
útja van ebben az időben -
így tört e vágy rám, ily veszetten,
ily hirtelen, ily szilajon,
férfi létemre sírni kezdtem.
S e könnyel ázott talajon,
hol nehezen emeli lábát
az ember, ki pedig sietne,
megállok most. A kívánságát
már észre se venném, ha szeretne.

1936. nov.

Csak a feketerigó

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Nézzetek fel !

Nézzetek fel a csillagokra ! 













Megette vagy nem ette meg a virágot a bárány ?

Ópium

No comment

Köd

Köd van

Csend

És eső illat.

Gomolyog a felhő

Törik a szív


Fel, énekre ! 

Szólj rigó !


Dalolni vágyik a gyönyörű hattyú.

Tanulság / Karinthy

KARINTHY Görbe tükréből






https://drive.google.com/file/d/0B9Tcce3pmY1uR01MaXJyajktaUlpYlJRQ1hRalhrRDVzQlpR/view?usp=sharing
 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - --

Utána pedig villámcsapás, és a következő is elém került:


http://mek.oszk.hu/04700/04788/mp3/2719af008_04.mp3  











https://drive.google.com/file/d/0B9Tcce3pmY1uR01MaXJyajktaUlpYlJRQ1hRalhrRDVzQlpR/view?usp=sharing

Hála okok

Köszönöm, drága Isten, mennyei Atya ! 

Közelítések és távolodások

HALÁL MINDENHONNAN


            D E  a segítség nem késik.

                      J   É     Z     U   S .

                                Ő  az  EGYETLEN !
                                Ő igen; Ő képes volt legyőzni ezt a világot !.

Érdemes-e ?

ELÉRKEZIK A PILLANAT, amikor fel kell tenni a kérdést:

érdemes-e evezni ?

CUORE

http://giphy.com/gifs/love-heart-flowers-3o6UB5XRK7w9OtOEFO/fullscreen



http://giphy.com/gifs/heart-beating-rMfiAUhjQW4aQ/fullscreen        /   jaj



BÁRCSAK minden szívverés VIRÁGOT TEREMNE ! 

Talányok / posztumusz

Talányok   /  posztumusz  vers


Tátott szájjal,
Könnyes szemmel állok: 
lám, a szeretet miért öl ?

Miért gyilkol meg vesét, epét, 
Hisz csak simogatná, 
hisz csak becézgetné?

Miért, hogy gyönyör, mosoly, 
suttogó, szerető szó
Szorongó létet, 
hideg koporsó-gödröt teremt?

Gyönyör-vér-nedv-nyirok
Akad, szakad,
Később szíverőt apaszt.

Miért kell kifolyjon szem,
megfagyjon ér
a szó után, hogy "szeret"?

És, miért kell hozzá ölni,
világot, mást, magamat;

Vért inni, könnyezni sorvadást,
Tombolni csontvelőt,
Gyulladni gyulladást?

Miért nem elég, ha csak szeretek,
szívnek-léleknek
gyöngy-meséket zengek,

Szemed fényét égben,
Arcod mását jáde kő
vitrinben kezelem?

Jaj, fáj, jaj, hát azért,
mert
hozzá pisztolyt is kapok.

Futok arra, futok erre.
Fiam, lányom hogy lőjem le ?

 - - -------------------------------------------------------- - - - - - - - - -- - --  - - -






( visszaalszom halálomba ) 






ALL rights reserved.

egyszerűsítés

Leegyszerűsítve:

Tekintet

Tekintet


Gyönyör-rózsa vagyok,
tüském is szép,
S ékkő a nevem.

Tudom, meghaltam,
hisz lehullott szirmom,
gyökerem szakítva hever.

ÁM gyakran, mikor hófúvás éri szemem
Azt képzelem:
fenyő vagyok,

Levelem majd újra kinő,
Ágaimon rigó fütyül.

ifjú Menyhárt A.

       
Meghaljak? -kérdezte a kismadár?
Ne! -válaszolta a szellő.
Akkor csak az emberek, a gyárak zaját röpíthetem, vihetem szerteszét.
























































 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  - - - - - - - - - -- - - - -- -  - - -


Il serait bon pour rencontrer dans la vie  -sans "pari " !  

Virág

Virág

Furcsa, úgy érzem: mindig rohanok.
Ha megállok, rohanva állok meg.
Csodálkozni is rohanva csodálkozom:
ez egy virág.



Hányszor elszaladtam mellette ?!!!!


😢😢😢

Jöttek

    Jöttek














Jött a fal, meghalunk

Jött a törés, meghalunk.

Halálnak biz jók vagyunk

Kis rés az úr
Ruhán át is szíven szúr,

És jött az orkán,

Keresztbe fúj,

szélvihar ölt, gyilkolt,tarolt

veszt-ő-hely

Veszt -ő- hely


Jaj, nem, nem kellett volna.....
Elmentem, el, messzi tájra.
Erdő szélre, víz közelbe
DE váratlan sokk hatás ért;
Vonzó gyönyör, szemek tüzelő, mély lángja.
megállt a lég, az összes kozmikus szél.

S éreztem: nem lesz több szívemnek ütése.

Egyszerre sírtam és kemény lettem:
Ha élni akarok: erre többé nem jövök már !












Hogy aztán mindig ide sóvárogjak.

Szombat hajnalig

Szombat hajnalig

Folyt a patak víz, 
azt mondta: óceán.
Jót tettél,
nevettél, 
szemeddel becéztél,
kezeddel kerestél, 
szíved tán jegyzetelt.                         

De hiába;
szólt a kakas,
Hát csak
szombatig szerettél,
Hát csak szombatig szerettem.

Árnyék van,
Könnycsepp terem,
Minden beleremeg.

Csak én sírok örömtől:
mert reszketve-bátran kikiáltom:
virág a formája !!!

le-zajlás

Folyik


Folyik a szív vér,
patak akar lenni.

Ömleni, zúdulni,
fákat növeszteni.

De akkor seb kell,
Sebhez pedig nyíl.

szív --amely nem akar meghalni

Olyan sokszor nézünk, bámulunk a messzeségbe; keressük a szépet, rajongunk lábért, gömbölyű mellért, festett szemek varázsos mosolyáért, ránctalan, puha, kisimult bőrért.
Mert elvakulunk, arcon nevetjük, ki mást néz.

 Nálam 40 évnek kellett eltelnie, hogy....mást lássak döntőnek: a szívet ! 



( És nem is hazudtam nagyot. ) 

átjáró pitvar és kamra között

https://www.youtube.com/watch?v=eFm_iw5KE0w

virág-ajtó

keresztbe-át-mindenhogy

Színes fák közt

Ősszel a legjobb

Ilyenkor
Ámulok a legtöbbet a gyönyörön,
ahogy élet-mosolyt füllent
a tér körülöttem;

Ahogy az idő saját múlása terhét
a szépséggel fedezi.

Jól esik ez a füllentés.

Szívesebben hal meg ilyenkor az ember.



Közben belenézek saját lelkembe,
vajon tényleg otthon vagyok?

TENGER

Belenézek a végtelenbe,
vagy a végtelen néz énreám?
Ha kérdezne, bármit válaszolhatnék.
Csónakon a hátán ide és oda bátran mehetnék.
Sokat, sokat megtehetnék, 
mit szeretnék.
DE vajon ha én sírnék, engedné-e hogy megöntözzem?
S ha megöntözném, nem borítaná-e el az egész világot ?